Áldott helyek - Majk

Az imák és fohászok ereje itt maradt

Holdfogyatkozáskor a néma barátok celláiban

Majd ha már ott járnak a kolostor közelében, a Majk-pusztai tó partján álljanak meg egy szemhunyásnyira. Századokkal ezelőtt végeláthatatlan volt itt az erdőség. A fák között akkor már templom állt. Megmaradt tornyában mindjárt felhangzik egy dallam. Egy harangjáték. Induljanak el a nyomán. Ahová vezet, ott a falak között, kőben, fában, földben, tűzben erő van. Az égiek és a régi emberek alázatos ereje…

És vér is, igen. Könnyek. És szenvedély. Csöndes böjtöket követtek hahotás dús lakomák. Adakozó lélek és pogány rombolás nyomát találni. Átvonult itt tatár, török, orosz horda. Köztük ott voltak a csodálkozó szemű, halk emberek, de többen a fosztogató vad társak.

Századok históriájában egy kis pont csupán a kora középkorban alapított majki remeteség. Legelőbb 1252-ben említik a Boldogságos Szűz majki prépostságát, akkor premontrei szerzetesek éltek itt, egészen a törökök tatárok bejöveteléig. Templomuk, monostoruk közel feküdt a kamalduliak későbbi, ma is épségben álló kolostorához. Annak az elsőnek nyomait sajnos széthordta a történelem és az idő.
Az 1733-ban alapított kamalduli remeteség mai állapotában, félig helyreállítva, félig romokban többet mesél, mint egy történelemkönyv.

Téglákig csupaszítva látni az ispotály mesterien hajló szép boltíveit, a tölgyfából faragott míves parkettapadlózatot. Megőrzött díszkút, omló vakolat, kopott ajtó, fáján a barátok keze nyoma. Ott a forgó ablak, ahová az ételt rakták a cellaházból ki sem mozduló szerzeteseknek. A kis kertekben virítanak a barátok gyógynövényei. Levendulaillat lengi be a cellaházak utcáit…

Tartsanak velem, indulunk… Vissza az időben.

Szent György vonalak csillag alakban

Hajnali négy óra. Teljes holdfogyatkozás van. A Föld árnyéka sötétbe takarja az ezüstösen világító Holdat. A Vértes rengetegében a fák között megbúvó remeteség házai belevesznek a homályba. A rég kihalt refektóriumban ajtó nyikordul. Egy saru talpa alatt elhajol a fű. Titkok és legendák ideje minden éjszaka, a majki kolostor falai közt.
A telihold halvány ívét egy darabon most éles fény rajzolja körül. Észrevétlen lassúsággal mozdul a messzi kráterek közt a fényévnyi távolságból érkező árnyék. Még tart a sötétség, amikor lassan visszakapja sápadt testét a Hold. Majkon a tizenhét cellaházból csak egyetlen ablakon szűrődik ki fény…

Halkan kikerülöm a házat. Előttem hatalmasan sötétlik a templom. Vagy csak valahai árnya…? Vajon építőmester, táltos, csillagász, pap, vagy jós találta meg ezt a helyet. Éppen ezt, ahol a föld energiái csillag alakzatban sugároznak a templomhajó helyén. Szent György vonalaknak nevezik az ilyen energiamezőt. Kínában Sárkányösvénynek hívják.

Valaki, aki kézen fogott és a kolostorba elvitt, így mesélt erről.
„A legtöbb látogató, aki Majkra érkezik, megemlíti, hogy a hely túl azon, hogy egy soha nem látott világról üzen, erős kisugárzással bír. Utána néztünk, mi okozhatja ezt az érzetet. Nem kis megdöbbenésre a radiesztéták dupla Szent György-vonal kereszteződést találtak a lebontott templom helyén.

A Szent György vonalakról számos tanulmány ismeretes. Kereszteződéseik megtalálhatók az ősi szakrális helyeken, például Stonehenge, az egyiptomi piramisok, Lourdes, a hazai Pálos kolostorok romjai, és az Árpád-kori templomok körül.

Ezek az energiavonalak behálózzák az egész földet. A Kárpát-medencében, Magyarország területein a hálót jóval sűrűbbnek mérték, mint másutt.

Tapasztalat mutatja, hogy a Szent György vonalak közelében tartózkodva az ember feltöltődik jótékony, gyógyító energiával, harmonikusabbá válik testének, lelkének állapota, könnyebben jutunk meditatív hangulatba. Úgy tartják, jobban fogjuk az univerzumból jövő kozmikus üzeneteket, imáinknak innen talán egyenesebb az útja.
Ám a túl sok energiával nem bír az ember. Nem véletlen, hogy jobbára templomok helyén húzódnak az energiavonalak, ahol csak pár órát töltünk imádkozva, révületben, meditálva. Ki, hogyan…”
Hmm… A „vonalak” járnak a fejemben. Hányszor gondolom, vajon odaérnek-e, ahová szánom, az imák. S miért nem tudnak mindig, amikor vágyik rá az ember, megszületni…

Vezeklés gyilkosságért

Nekidőlök az első cellaház kapujának. Földöntúli a nyugalom. Egy korai rigó csettegésén kívül nincs más hang, csak az erdő csendje. Végiglátni a remeteségen.
Behunyom a szemem, várom, hogy megélénküljön a kép. De nem. Semmi nem mozdul. S ez így volt száz évekkel ezelőtt is. Hisz a kőfalak mögött, a tizenhét cellaházak fehércsuhás lakói, a kamalduli szerzetesrend barátai magányosan éltek. Némasági fogadalmat tartottak, böjtöltek, kis kápolnaszobájukban imádkoztak. A magas fallal elkerített apró kertekben gyógynövényt termesztettek, műhelyükben gyertyát öntöttek, kegytárgyakat készítettek.

Fejüket borotválták, szakállukat hosszúra növesztették. Évente mindössze kétszer jöttek ki házaikból. Karácsony ünnepén, és a húsvéti szent napokon. Ilyenkor közös ebéden találkoztak a rend többi tagjával, a laikus testvérekkel. Beszélhettek volna, de sokan ekkor sem szólaltak meg.  A cellaház egyik falába forgatható ablakot vágtak. Ide tették az ételüket. Ha megbetegedtek, az ablakban égő gyertya jelezte, a szerzetes segítséget kér…

Sétálok a hajszálra egyforma házak között. Fiatal koromban nem láttam értelmét az életre szóló fogadalmaknak, a szerzetesi lét számomra akkor megmagyarázhatatlan elhatározásnak tetszett. Az idő múlásával az ember már távolabbra néz… S ezzel a távlattal más értelmet nyer minden.

A torony oldalánál a ciprusok Itáliát idézik. S vele szülöttét, a lombardiai herceget, Romualdot. Ő volt a kamalduli szerzetesrend alapítója.

Hosszú utat járt be. Apja gyilkosságáért, mely kioltotta egy rokonuk életét, a fiatal herceg vezeklésbe kezdett. Imádságos, szelíd lényéből vonzó lelkierő áradt, ezért püspöke figyelmeztette, ne zárkózzék be remeteségbe, más az ő dolga, menjen oda, ahol a legtöbb lelket tudja megnyerni: ,,Ne úgy égj el, mint a hamu alatt elhamvadó parázs. Lámpatartóra való világosság vagy…” Romuald követte a fölszólítást, és az emberek közé ment, hogy a maga módján segítsen rajtuk. Soha nem maradt sokáig ugyanazon a helyen, újra és újra fölkerekedett, hogy Istennek és embertársainak szolgáljon.

A kamalduli szerzetesrendet idős korában, kilencven éves fejjel alapította. Akkor már  nem vándorolt. A história szerint Romuald százhúsz éves koráig élt. Halála után szentté avatták. A rendnek a majkihoz hasonló kolostora Olaszországban és Lengyelországban maradt fenn. A lengyel remeteség falai között még ma is élnek a fehér barátok.

Nem, Majkot nem hagyom el!


Majkra a néma barátokat gróf Esterházy József hívta 1733-ban. Milyen nagy vállalások születtek az akkori emberek lelkében…! A gróf testvére, Esterházy Antal a vesztes szabadságharc után Rákóczi fejedelemmel tartott a bujdosásban. Párizs mellett sokáig élvezték az ottani kamalduli kolostor oltalmát. Megbékéltek náluk, megnyugvást találtak. Ezt akarta meghálálni az itthon maradt Esterházy-testvér. Így hívta Magyarországra és adományozta majki birtokát, földet, erdőt, halastavakat, malmokat a szerzeteseknek.

Eszembe jut, hogy felháborodott tegnap a kedves pénztároslány a boltban, hogy minek a színházaknál a színészeknek rendes fizetés, akkor is, amikor éppen nem játszanak. Legközelebb azon fog háborogni miért kapnak jövedelmet a tanárok nyáron, amikor nincs iskola… A kedves pénztároslány most biztosan azon füstölögne, hogy minek a szerzeteseknek föld, erdő, halastó… Hisz csak imádkoznak, meditálnak, olvassák a Bibliát, elmélkednek, írnak, művelik azt a kis kertet… Hát minek az nekik…?

Az ima, az elmélkedő gondolat, egyáltalán a gondolat, az hiszem, ugyanúgy változtat a világ folyásán, mint ahogy mássá lesz a táj egy ugaron hagyott és más, egy bevetett föld nyomán. Nehéz hasonlítani, de ha elismerjük, hogy egyetlen lehullott levéllel is változik a világ, hogyne lenne jobb, tiszta fohászok nyomán. Csak igazak legyenek a fohászkodók...

A majki kolostor működése nem volt hosszú életű. Alig negyven évig éltek itt szerzetesek. II. József, a kalaposkirály eltörölte az itteni kamanduli rendet, a remeteség 1784-ben elhagyatott lett. Az épületeket, a berendezést elárverezték, néhány tárgy az oroszlányi evangélikus templomban megmaradt. Bizonyosan sok mindennek lába kelt. A templomot villámcsapás érte, romos állapotba került.

A birtokot bérbe adták, a valahai kolostorépületben két pesti kereskedő posztómanufakturát létesített. A százötven munkást foglalkoztató üzem a napóleoni háborúk idején szépen jövedelmezett. Annyira, hogy Sobri Jóska betyárjainak védősarcot fizettek rendszeresen. A remetelakokba szövő- és fonómesterek költöztek, családostul. A birtok aztán sokára, többféle csereügylet után visszakerült az Esterházyakhoz.

Az 1800-as évek derekán pazar vadászkastéllyá alakították át, díszes angolkerttel, a tavon fürdőházzal. Ez lett a család téli lakhelye. A cellaházak lakói most a belső cselédség, az iparosok, mesteremberek és családjaik lettek.
Negyvenötben az ideérkező orosz csapatok a sértett lakosságnak háromnapi szabad rablást engedélyeztek, maguk ládákban, szekrényekben hordták ki a mozdítható értékeket. Ekkor égett le az épület egyik oldala. Az, hogy viszonylag épen megmaradt a kolostor, az Nyevszkíj alezredesnek köszönhető, a katonatiszt felismerte a műemlék történelmi értékét. Az épületek helyett a környező erdőket lövette…

Az Esterházy-család a tizenhármas cellalakásban talált menedékre. A gróf, Esterházy Móric és egyetlen lánya, Mónika Bécsben találták meg életük folytatását. Felesége, Esterházy Móricné született gróf Károlyi Margit és Emma testvére másként döntöttek.

- Nem, Majkot nem hagyom el! – mondta az erőslelkű Károlyi Margit és maradtak.
A tábori kórházban sebesülteket ápoltak, a háború után két kezükkel keresték a kenyerüket, napszámoskodtak, Oroszlányba jártak gyári munkára. Az itteniek még ma is emlékeznek a két idős hölgyre, akik a cellaházban éltek egészen 1973-ig, halálukig. Károlyi Margit alakját az olvasó fölfedezni véli Esterházy Péter Harmonia Caelestis című nagyregényében. Ő volt az író apai nagymamája.
A sokat megélt remeteség volt alkotóház, úttörőtábor, munkásszálló… közben romlott, rongálódott. A Műemléki Felügyelőség 1962-ben fogott a helyreállításhoz, ami még ma sem ért véget.

Még hajnal van. A tetők gerince már fényben fürdik. A remeteség megmaradt tornyában negyedórás szünetekkel felhangzik a harangjáték. Mindig más melódia, Esterházy Pál Harmonia Caelestis című gyűjteményéből…
A gondolatok most légüres térben járnak. Az elcsöndesedés ideje van. Hogy majd nyomában, a világossággal a falakon innen és túl megkezdődhessen a nappal.

A tizenhét cellaházból csak egyetlen ablakon szűrődik ki fény. Kulcszörgés hallatszik. Ajtó nyikordul…
Lombosi Sándor, a gondnok felébredt …

Schaffer Erzsébet


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére



Legfrissebb bejegyzések:
2014-10-28
Kolostor témájú kiadvány csomag karácsonyra
 | részletek
A magyarországi kolostorok iránt érdeklődők számára összeállítottunk egy kolostor témában készült akciós kiadvány csomagot: - Kolostorok Magyarországon látványtérkép - Kolostorok Magyarországon...
2013-11-17
Kolostorok Magyarországon - játékkártya
 | részletek
A Civertan Grafikai Stúdió harmadik légifotós kártyájának dobozán a Kolostorok Magyarországon felirat szerepel. Meglévő épületek és az elpusztultak maradványai, valamennyinek saját, ám többnyire...
2013-11-17
Kártyázó atyák
 | részletek
A játékkártyák európai jelenlétéről, terjedésének irányáról gyakran egyházi tilalmakban olvashatunk a XIV-XV. század történeti irodalmában. A főpapok nem csak a híveket, hanem az egyházfikat...
»» minden bejegyzés

Magyar kolostorok rajzai színes látványtérképen

Nemzeti és Történelmi Emlékhelyek látványtérképen






Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió