Köztudott, hogy az Egyháznak számos, ma is meglévő szerzetes rendjében – karthausiak, trappisták, karmeliták, stb. – a húsevés egész éven át teljesen tilos. Isten ugyan megengedte az Ószövetségben a hús fogyasztását, de használatát erősen megszorította, bizonyos napokon eltiltotta ettől híveit. Az Ószövetségből vett idézet szerint:”Ne végy részt a nagy evők lakomáin, se azok tobzódásain, akik hússal tömik magukat”. (Példabeszédek 20.23.)

Az egyház berkein belül többségben vannak azok, akik azt állítják, hogy a húsevés a jellemre, vérmérsékletre és lelki tulajdonságaikra is hatással van, amit szerintük a hús és növényevő népek természetének összehasonlítása is igazolni látszik. Az előbbiek sokkal harciasabbak, támadóbb természetűek, szenvedélyesebbek, utóbbiak viszont békésebbek és nyugodtak.

A húsevés tilalma az egyházi böjtben – abstinencia – teljesedik ki. Ez – egyes tévhitekkel ellentétben – nem kizárólag zsidó szokás, a régi egyiptomiak, perzsák, görögök, indiaiak és mohamedánok vallásaiban is megtalálhatók. A nyugati egyházak általánosan előírt legismertebb böjtjei a következők: az adventi böjt minden szerdán és pénteken, advent első vasárnapjától kezdve karácsonyig, a negyvennapi „nagyböjt” pedig hamvazó szerdától húsvétig tart. A húson kívül a tojás, tej, vaj, állatzsír tilalma böjti időben az egész keresztény világban egészen a XVIII. század elejéig, sőt, több helyen a XIX. század közepéig tartott. Az egyház szigorú böjti előírásaira jellemző, hogy V. Pál pápa 1617-ben a nagyböjt kezdetén a következő rendeletet adta ki: Senkinek sem szabad Rómában a nagyböjt egész ideje alatt állatot levágni, vagy húst árulni, kivéve néhány mészárost, akik a betegeket és lábadozókat látják el hússal, de csak könnyű bárány, borjú, vagy kecskehússal.

Hazánkban is nagy volt a szigorúság, fennmaradt levéltári bizonyíték van arra, hogy 1611-ben a nagyszombati tartományi zsinat és ezzel együtt a magyar püspöki kar engedélyt kért az apostoli széktők, hogy a magyar katolikusok nagyböjtben tejet és tojást is fogyaszthassanak. Az engedélyt azonban sokan nem vették igénybe, csak halat és olajos ételt ettek – a böjtös eledelek zsírral való elkészítését csak 1870-ben engedélyezte IX. Pius pápa.
Az egyházi személyek étkezésére vonatkozó szabályok csupán a 21 éven aluliaknál nézik el a gyakori böjtölést, a 21 éven felülieknek viszont azt ajánlják, hogy lehetőleg minden nap csak egyszer lakjanak jól. Itt is lehet azért „kiskaput” találni: „Kivételt alkothatnak a súlyos, kemény munkát teljesítő laikus testvérek, a tanyákat télen gyalog járó paptestvérek és hasonlók. Ezek naponta kétszer is jóllakhatnak, de többször ők sem.”

Horváth Dezső

Étlap.lap.hu | Szokás.lap.hu