A foresteria kialakítása, díszítése a cellákhoz hasonlóan visszafogott. A homlokzatokat egyszerűen kialakított, egyforma méretű, márványkeretezésű egyenes záródású ablakok törik át, és egyszerű választópárkány díszíti. Csak a főbejáratok díszesebbek.


Légifelvételek >>

Az épület eredeti belső elrendezése szintén egyszerű kialakítású lehetett. (Ez a szerkezet nagyjából ma is őrzi eredeti állapotát, kivéve az emelet egy részét, ahol a második világháború után történt tűzeset következtében megsérült részeket az 1976-77-es újjáépítés során nem építették vissza.) A belső boltozati megoldásokat a csehsüveg-, a dongaboltozat és a csapozott gerenda jellemezte.

A földszinten az udvar felőli zárt folyosóra egy sor helyiség nyílt. Ezt a rendszert a földszinten csak a két oldalszárny végén, az épület teljes szélességét elfoglaló refektórium (közös ebédlőterem a délkeleti oldalon) és az északnyugati szárny végén lévő párdarabja a könyvtár- és levéltár (az udvarra nyíló ajtaja felett ma is olvasható felirat tanúsítja funkcióját és helyét: "bibliotheca et locus capituli conventualis") tere bontotta meg. A könyvtár mellett kapott helyet a gyógyszertár és a műhelyek. (Ezt a részt később a kastéllyá alakításkor teljesen átépítették, az új részen kocsiszín, istálló, nyereg- és szerszámszoba kapott helyet.)


A refektórium

A konventépületben volt továbbá a perjel otthona, egy tanterem, a tálaló, (1860 után vadászebédlővé alakították), valamint az ispotály (betegedő), egy kisebb börtön, a laikus testvérek (fráterek) lakószobái, vendégszobák, egy egyszerűbb használatra szánt ebédlő, társalgók, asztalosműhely, sütőműhely, mosoda, istálló, kocsiszín. A pinceszinten (az épület csak a délkeleti szárny alatt és az északkeleti főszárny nagyobb részén volt alápincézve) helyezték el a gazdasági helyiségeket, a konyhákat, a kamrákat és a pincéket.

Az emeleten kapott helyett az alapító lakosztálya, a főtengelyben alakították ki a fogadórészt, egyik oldalon kis szobával (kávézó), a másik oldalon 3 kétablakos társasági szobával és ebédlővel, valamint lakószobákkal.

A refektóriumban a falakat borító figurális díszítésű faborítások nem maradtak fenn, a mai faburkolat a kastéllyá alakításkor kerülhetett ide. A terem és kis előterének csodálatos freskóit Vogel Gergely oltár-és freskófestő készítette 1760 körül. Az összesen 27 kép Romuáld életéből és a rend történetéből vett, valamint az államalapítással kapcsolatos jeleneteket, magyar szent királyokat, szenteket és az Utolsó Vacsora jelenetét ábrázolja.

A faburkolattal borított, dongaboltozattal fedett ún. Vadászteremben helyezték el 1902 körül F. von Pausinger szarvasokat és őzeket ábrázoló festményeit. A festmények közül néhányat a tatai Kuny Domokos Múzeumban őriznek. Akárcsak a refektóriumban, itt is neobarokk kályha áll.

Az épület a szárnyak által körülzárt díszudvarral és szobordíszes kerítéssel csatlakozik a remeteség cellaházaiból álló épületegyütteséhez.

Az udvar eredeti barokk, vörösmárvány kútjának medencéje mára nyoma veszett. Talapzatára helyezték el az udvaron ma is álló velencei fehérmárvány kutat, amelynek oldalain címeres angyal, griff, oroszlán, rózsadíszítés, és két címert tartó alak látható.

A konventépülethez közel az udvaron kézműves műhelyt, a mellette lévő kertben egy konyhakertet és egy gyümölcsöskertet alakítottak ki, ez utóbbit márvánnyal kirakott halastó díszítette. A kertben még egy kör alakú Szűz Mária kápolna is állt.

Majk Kamalduli Remeteség
Gondnokság, szállás, információ:
06 34 360971
06 20 9576648
Társblog: Majkkamalduliremeteség.blogter.hu
Légifotó adatbázis