Renoválásra vár a Vértes egyik legjelentősebb műemléke

Szerző: Lukácsi Attila | Megjelent:  [Múlt-kor.hu] 2007. október 5.

Majkpuszta a mai Oroszlány határában található, elnevezését illetően többfajta elmélet létezik, Kiss Lajos például a szláv Moyk személynévből eredezteti. A középkorban a premontrei rend prépostsága állt a területen, amelyet 1235-ben a Csák nemzetség Szűz Mária tiszteletére alapított. Az egykori premontrei templom az 1959-es Vértes útikönyv szerint román stílusú, kétsoros, tizenkét oszloppal ellátott háromhajós építmény volt, a hajók hossza a szentélyig kb. 42 méter, a templom szélessége pedig kb. 22 méter volt. A déli oldalon a kolostor támaszkodott a templomra.



A túróci prépostság 1282-es alapítólevele gazdag, és virágzó helyként említi, amit az is bizonyít, hogy hiteles helyként is működött. A virágzást annak köszönhették, hogy IV. Béla támogatta a premontrei rendet, hogy a Csákok kedvében járjon. Királyaink amúgy is szívesen időztek a Vértesben, az ott található várakban (Tata, Gesztes), Zsigmond király és felesége 1388-as majki látogatásáról pedig konkrét források is tanúskodnak.

A prépostság később a huszita háborúk, majd a török hódítás idején elvesztette jelentőségét, sőt utóbb meg is szűnt. A török megszállás idején a lakók elmenekültek, Majk a tatai uradalom része lett. Ezek után gyakori tulajdonosváltások következtek, amíg 1727-ben fraknói gróf Esterházy József (övé volt a közeli oroszlánkői vár) meg nem vásárolta. Az erdőkkel övezett Majkpuszta területe a Magyar Kastélylexikon tanúsága szerint ekkor 1200 holdat tett ki, a birtokot szántóföldek, rét, legelő, erdő, 3 malom, halastó, valamint a régi kolostor, és a templom romjai alkották.

Esterházy a birtokot 1733-ban a kamalduli rendnek adományozta, majd a remeteség építéséhez vörös márványt, fát, munkásokat, sőt pénzt is biztosított. A Nepomuki Szent János tiszteletére emelt monostor alapítólevele 1733. július 28-án kelt, a kamalduli szerzetesek a birtokért cserébe évi 157 mise szolgáltatását vállalták. Az építési munkálatok ugyanebben az évben kezdődtek, a terveket a híres bécsi Franz Anton Pilgram készítette el.

A rendházat 30 éven át építették, de soha nem készült el teljesen: a tervezett 20 cellaházból például csak 17 valósult meg. A munkálatokat több nemesi és főnemesi család támogatta, az ő címerüket a remeteházak homlokzatán helyezték el. A templom 1753-1770 között épült Pilgram tervei szerint, de már Fellner Jakab, a hazai barokk legjelentősebb építőművésze fejezte be. Az épületegyüttesen 1771-ig folytak a munkálatok, az épületen kívül a zarándokok részére 1746-57 között emeltek egy barokk stílusú Szűz Mária kápolnát is.



A kolostor azonban nem volt hosszú életű, már az 1771-es komáromi egyházlátogatási jegyzőkönyvben elmarasztalták a barátokat, ezután számos legenda keringett erkölcstelen életmódjukról. A közeli Oroszlány szlovák telepesei ráadásul evangélikus vallásúak voltak, és rossz szemmel nézték a rend működését.

A végső szót azonban II. József mondta ki, aki 1782-ben feloszlatta az oktató-, illetve betegápoló tevékenységet nem végző szerzetesrendeket. A barátok így szétszeledtek, egyesek itáliai remeteségekbe, mások pedig a szomszédos egyházmegyékbe költöztek. Majkpuszta ezután a kincstár kezelésébe került, az ingóságokat és a kegytárgyakat széthordták, így került például a sors furcsa fintoraként a főoltár, a szószék és a 4 karzattartó oszlop az oroszlányi evangélikus templomba.

A cikk folytatása >> itt olvasható