A Séd-patak partján, a város nyugati szélén fekvő, Szent István-kori alapítású apácakolostor régészeti feltárásának első részét 1998 és 2002 között végezték el a régészek. Veszprém Város Önkormányzata most a patak teljes városi szakaszát pályázati pénzből rendezni kívánja, ennek keretében kerül sor a kolostorrom állagmegóvására, helyreállítására.



A meginduló kiviteli munkák olyan épületrészeket is érintenek, amelyek feltárására 2002 előtt nem kerülhetett sor. Koppány András, Kupovics Renáta és Markó Ágnes munkája során egyaránt alkalmazta a régészet és a falkutatás módszereit, hiszen az egykori épületek maradványai jelentős magasságig megmaradtak, és csak a két tudományos megközelítés együttes alkalmazása teszi lehetővé az előkerülő részletek értelmezését. A kutatás kiterjedtségét korlátozta egyrészt a kivitelezés által megszabott területi határ, másrészt az a szakmai gyakorlat, melynek során a műemléképületek, romok környezetében a feltárás során minden olyan épített objektum megőrzendő, amely a helyreállítás tárgya lehet.


>> Légifelvételek a kolostorról

Az ásatás során feltárult az udvart övező északi és nyugati épületszárny csatlakozása. Az épületszárnyak legkorábban a 15. század elején épülhettek fel. Mindkét épületrész végén egy-egy ajtó nyílik az udvar felé. Az udvar járószintjének hozzávetőleges szintjét egy nagyméretű, kövekből kialakított felület adja meg. A nyugati szárny ajtónyílása mögött egy öntött mészhabarcs padló maradványa, valamint egy tüzelő berendezés lenyomata került elő. Az északi épület feltárt ajtajának küszöbszintje a külső járószintnél magasabban helyezkedik el, előterében egy fa oszlop cölöplyuka látható, ami az ajtónyíláshoz vezető lépcsőre utal. Az ajtónyílás mellett a falazatban egy befalazott ablaknyílás található, amely egykor az udvart keletről és északról övező folyosóra nyílt.

A kolostor területének északi részén folytatott feltárások során a megmaradt, 15. században épült falmaradványok alatt több korábbi faszerkezetes objektum maradványa is előkerült, melyeket az északi és nyugati kolostorszárnyak kiépülésekor bontottak el.

Mivel a kivitelezés a kolostor legkorábbi temploma melletti kis területű temetőt is érinti, annak falakkal övezett teljes területén feltárták a sírokat. Tizenhat, anatómiai rendben fekvő csontvázat tártak fel (sok volt köztük a fiatal és a gyerek), de a szakemberek szerint a kevert sírföldjükben talált szórvány koponyák alapján legalább további 12 temetkezéssel számolhatnak. A temető pozíciója és a feltárt csontvázak alapján úgy vélik, hogy ezen a helyen az elhunyt apácákat és novíciákat temették el. 2001-ben innen került elő egy rozmáragyarból faragott, 13. századi apátnői botvég, amely szintén arra utal, hogy a terület a kolostor lakóinak temetkezési helye volt. A sírok környezetéből igen nagy mennyiségű koporsószeg, valamint két övcsat került elő.

A feltárást követően az előkerült falak helyreállításával és a terep rendezésével – egyes feltárt részek állapotuk megóvása utáni visszatemetésével – teszik látogathatóvá a területet.